Zsombó

Weboldal

1949-ben az anyatelepülés, Kiskundorozsma határából szervezték önálló községgé a mára virágzó zöldség-gyümölcs termesztéséről híres, a napfényben gazdag Homokháton fekvő Zsombót.

A település nevét a mai Rózsa Sándor csárda mögötti terület elnevezéséből eredeztetik. A tulajdonos neve után a vizenyős, zsombéksással benőtt területet „Forro Somboja” néven emlegették.

A nádas vízfelületekkel, homokhátakkal, nedves rétekkel tagolt, halban, vadban, vízben gazdag vidék mindig jó szállásterületnek kínálkozott. Zsombó mai területén már a bronzkorból találtak emberi településre utaló nyomokat. Az elmúlt évszázadban többen, - így Móra Ferenc is - megkutatták településünk határát.

A legutóbbi ásatásokra 2004. októberében került sor, amikor is késő bronzkori, népvándorlás-, és honfoglalás kori leletek kerültek napvilágra. Beszédesek a terület helynevei. A Bába dűlő határrész például az egykor nagy számban itt élő kunok területeit jelölő ember nagyságú szobrokra utal.

Önállóvá válásáig községünk történelme ezer szállal kötődött az anyatelepüléshez.

A középkorban vidékünk a Dorosma nemzetségé volt. A török kiűzése után a király a Német Lovagrendnek adta el a jászkun területeket. Orczy István a lovagrend jószágigazgatója 1719-ben a Jászságból telepített családokat az addigra elnéptelenedett puszták keleti szegletébe, a mai Kiskundorozsma területére. A lakosság a kialakult települést övező fekete földeken gabonát termesztett. A településtől nyugatra, így Zsombó mai területén is rideg állattartást folytattak. Az állatjárás, az-az a köztulajdonban lévő legelő Dorozsmától a mai Szeged-Kiskunmajsai műút bal oldalán húzódó házsor mentén a szomszédos Forráskút irányába folytatódott. Az egyik közeli tanyában még megtalálható az ebben az időben épült tejpince.

Az első, településünk területéről hírt adó 1742-ől származó írott forrás a „forrosomboi” csárdát említi. Pincéjének réti mészkő boltozata a hagyomány szerint a török időkből való. Rózsa Sándor a híres betyár is gyakran múlatta itt az időt. 1956-ig állt az a termetes mocsári tölgy amelyikhez „a Sándor” a lovát kötötte.

1923-ban az akkor tanyaközpont Zsombón az első világháború hadi rokkantjai, illetve a háborúban elesettek családjai találtak otthonra a nekik kialakított 26 telken. Ugyancsak ez évben fogtak hozzá az addigra megnövekedett tanyai lakosság adományaiból, Farkas Antal községi mérnök tervei alapján a templomépítésnek. Az 1927-re elkészült Isten házát Szűz Mária születésének tiszteletére Kis Boldogasszony néven szentelték fel. Ünnepe szeptember 8-ra esik. A búcsú megtartására minden évben szeptember első vasárnapján kerül sor.

A régi lápastói csőszház közelében évente fogadalmi szent misét tartanak. Az ott újraállított keresztnél adnak hálát az előző évi termésért, s kérik Isten áldását munkájukra. A nyár elején, Szentháromság vasárnapján rendezett mise kezdetét az a csőszharang jelzi, mely eredetileg a környéken dolgozóknak adta tudtára az idő múlását.

A Bába dűlőben található a Zsombón a 20-as években épült Klebelsberg iskolák egyike, a Wesselényi Iskola. Itt található a folyamatosan legrégebben működő (1982) népfőiskola az országban. Az előadásokat novembertől márciusig látogathatják a túlnyomórészt helyi és környékbeli lakosok.

Zsombó a szomszédos Szatymaz községről elnevezett híres őszibarack termőtáj része. Az első őszbarack csemetéket községünkben Sági János tanító úr adta tanítványainak a megfelelő gondozási utasításokkal. A szőlő-gyümölcs kultúra központjai az úgynevezett mintagazdaságok voltak. Minőséginek számított az itt szűrt fehér és siller bor. Az itt szüretelt gyümölcsök szegedi és tiszántúli piacokon találtak vevőre. A zöldségtermelés nagyban a II. Világháború alatt indult be a Szegedi Konzervgyár felvásárlási akciói nyomán.